sziklamászás|természet|adrenalin|kikapcsolódás

A sportmászással 4 éve ismerkedtem meg, unokabátyám jóvoltából. Akkor életmódot váltottam felhagytam a bulizós korszakkal, elmentem vele kipróbálni milyen is a falmászás. Nagyon megfogott az egész, főleg hogy igazából csak saját magadat kell fizikailag és szellemileg is legyőznöd. Rákaptam heti 2 alkalommal jártam 3-4 órát mászni, úgy hogy eddig életembe soha semmit nem sportoltam a testnevelésórán kívül. Nagyon gyors fejlődés következett és küszködés a saját határaimmal, félelmemmel az eséstől és a magasságtól. Aztán sziklamászást is kipróbáltam, az még jobban próbára teszi a testet és az elmét. Mászás közben teljesen kikapcsolok, megszűnik a külvilág, úgy érzem csak én vagyok meg a fal, felfrissül az elmém is közben. A mászótársak mindvégig, nagyon segítőkészek, hasznos tanácsokkal láttak el. Nagyon sok közeli barátság alakult ki. Mindenkinek ajánlom hogy próbálja ki!

Sziklamászós élmények egyik pillanatról a másikra csöppentek az életembe. Pár évvel ezelőtt kedves barátom Jani mutatta meg szépségeit és mindenegyes alkalommal újabb és újabb kalandban vettem részt. Az első pár alkalmat teremben töltöttük, (már ez is sok új barátot "eredményezett") ám a mély víz pár hónappal később jött, mikoris első (akkor még nem tudtam) nagy falas mászásomra indultam. A sokadik kötélhossznál érdeklődve kérdeztem, hogy ugyan már lefele mikor megyünk? (hisz addig még csak a sport utak mászása /egy kötél hossz/ volt számomra ismeretes) Jött a válasz.. "előbb felmászunk aztán lesétálunk".. A 100 valahányadik méternél már a tériszony volt a legkisebb problémám. Hárman indultunk neki az útnak két tapasztalt mászó és én a kezdő. Izgalmas volt élesben tanulni a dolgokat de azt mondhatom egy életre megjegyeztem, amik akkor a falom történtek. Izgultam rendesen mégis bennem volt a nyugalom szikrája, hogy tapasztalt barátaimmal semmi bajom nem eshet. Hatalmas élmény volt a csúcson kimászni és büszkeséggel töltött el, hogy megcsináltam. Túl léptem rengeteg félelmemen és elég erősen kitoltam a határaimat. Ezt adja a mászás.. szabadságot, harcot saját magunkkal, és büszkeséget mert minden alkalommal többet hozunk ki magunkból és magasabbra jutunk.

János "okítása" eltér az "átlagtól", ösztönből mászik, könnyed laza mozdulatokkal, élvezettel és ez az amit igyekszik átadni másoknak. Ki kapható rá, ki nem, de aki megérzi a szabadságot az többet nem engedi el.